Második nap Mesztiában a kereszthez vezető túrát céloztuk meg. Természetesen a brutális mennyiségű reggeli után, aminek a 20 %-át sikerült elcsomagolni is. Mikor előző nap keresgéltük melyik toronyba lehet ingyen felmenni ezen, a legmeredekebb úton indultunk el, ez vezet a kereszthez is. Így szokás szerint az első 30-40 percem arról szólt, hogy visszanyerjem a tüdőkapacitásom. Ezen nem segített, hogy nem volt semmilyen sapkám/kendőm (sose éreztem még hiányát mostanáig), illetve hogy a földút unalmasnak tűnt ezért a piros jelzésen mentünk toronyirány.
Maga a túra nem túl izgalmas, viszont a kereszthez felérve a kilátás mindent kárpótol. Elég aktív élet volt itt fenn 2300 méter magasan. Házikók, veteményes, disznók. Tovább folytatva a túrát a Koruldi tavakhoz lehet eljutni. Mivel a helyiek azt mondták hogy nincs messze, így neki indultunk. Mint kiderült még 400 m szintkülönbségről lett volna szó, nem nehéz úton, de ránk esteledett volna, így visszafordultunk. Nem volt rossz döntés. A lengyel pár akikkel találkoztunk, mindenféle túrázási tapasztalat hiányában továbbment. Besötétedett mire leértek, illetve a tavak se voltak annyira izgalmasak, mint kiderült.
Másnap én folytattam az utamat Batumiba. Minden busz Mesztiából reggel indul, érdemes 8-ra ott lenni. Kutaiszibe talán még könyebb eljutni, de én épp 250 km-t terveztem megtenni, így nem kockáztathattam a buszokkal. Mindez 30 lariba (~3500 Ft) került, amihez járt egy lerobbanás (elfogyott az üzemanyag - bevontattak a következő kúthoz), egy csapat nehézen kezelhető izraeli és egyre fülledtebb meleg a tengerhez közeledve.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése